"Ez nem egy valóságshow!" - üzente Obama Trumpnak. Valóban nem, ez a valóság. A valóság amit folyamatosan próbálnak manipulálni. Az elmúlt években szerintem Obama volt aki egy másfajta valóságban élt. Nem tudom, hogy jó elnök lenne-e Trump, de egy biztos, az üzlethez ért és természetesen nem hülye, mint ahogy a média mutatja. Igen, volt egy valóságshowja,bár én inkább csak shownak, műsornak nevezném. Tudniillik Trump nem egy villába költözött be, nem meztelen szigetlakók szerelmi életét próbálta igazgatni, hanem egy kieséses üzleti vetélkedőműsort csinált, ami szerintem az egyik legjobb és legtanulságosabb műsor volt, amit kereskedelmi tévé valaha készített. Ajánlom mindenkinek, aki nem látta, az egyik legjobb üzleti oktatóvideó!

Ja, és Trump egyik legfőbb üzenete, amit nagy nyilvánosság előtt is elmondott: vállalkozóként sok politikussal állt kapcsolatban, jól tudja, hogy mindegyik csak a markát tartja és hazudozik össze-vissza. Elnökként erre nem lesz kíváncsi.

Véletlen: ha beírjátok Trump nevét a Google-be, sokára találtok olyan képet, ami nem valami grimasz lenne, hanem egy normális portré.

Karl és Theo Albrecht, az Aldi lánc alapítói  talán a legfurcsább milliárdosok a Földön. Nyilvánosság előtt nem szerepelnek, riportot nem adnak és még saját vállalatuk vezetőivel is csak nagyon limitáltan érintkeznek.  Még az internet is csak néhány képet ad ki róluk., holott ők Németország leggazdagabb emberei  és mindketten a világ 10 leggazdagabbja között vannak! Persze nem véletlen ez a titokzatosság, egy emberrablás maradandó nyomott hagyott az Albrechtekben és cégükben.

A történetük 1913-ra nyúlik vissza, amikor édesanyjuk egy kis szatócs boltot nyitott Essen külvárosában. Apjuk bányászként dolgozott majd később kitanulta a pék szakmát. Karl Albrecht 1920-ban született, Theo Albrecht 1922-ben.Theo anyja boltjában helyezkedett el segédként, míg bátyja a város egyik delikát üzletében dolgozott. Idővel, Karl átvette a boltot, ahol dolgozott és ami már ekkor úgy hirdette magát, hogy „ a legolcsóbb élelemforrás”. Miután szerencsésen túlélték a világháborút és a csodával határos módon üzleteik is épen átvészelték azt, a testvérek átvették anyjuk üzletét, majd hamarosan még egy üzletet a közelben, míg 4 év alatt sikerült 13 boltot üzemeltetniük a Ruhr vidéken. A sikert egy egyszerű ötlet alapozta meg, az akkoriban szokásos maximum 3%-os kedvezményt már a pénztárnál visszaadták. Ezt a konkurensek később, postai úton küldték vissza a vásárlóknak. ( Amúgy hasonló, visszautalós rendszer még ma is működik pl. az USA-ban igen nagy számban. )

Azért az Albrecht testvérek sokban különböztek a korábban bemutatott Dasslerektől. Az ő, úgynevezett  „testvérháborújuk” 1960 –ban következett be, mikor összevesztek azon, hogy lehessen-e cigarettát kapni az üzleteikben vagy sem. Hogy ez valós összeveszés volt-e vagy sem nem lehet tudni, hiszen már ekkor sem igazán kedvelték a rivaldafényt.  Az viszont tény, hogy ekkor kétfelé osztották a céget, Karl Aldi Süd, Theo pedig Aldi Nord néven vitte tovább a cégét. A két cég teljesen függetlenné vált egymástól, de biztos ami biztos egy koordináló menedzsmentet ültettek a két cég fölé, ami a közös ügyeket vitte.  További tény, hogy az Aldi Nord később valóban nem árult cigarettát. Eddig egyébként Albrecht Discount néven futottak, az Aldi rövidítés is ekkor született, egyből mindkét cégnél.  Szóval összevesztek vagy sem , nagyon tudatosan építették a cégüket és közös érdekeiket erősen védték.

1971-ben jött egy maghatározó momentum életükben, amikor is Theot ( lenti képen )elrabolták és 17 napig fogva tartották.  A család állítólag 2 millió német márkát fizetett ki váltságdíjként.  

Bár eddig sem kedvelték különösebben a nyilvánosságot,  Theo kiszabadulása után elkezdődött legendássá vált titokzatosságuk és visszavonultságuk. Szinte eltűntek a világból és csak néhány vezetőségi taggal tartották a kapcsolatot. Sajtóanyagot, nyilatkozatot, fotót gyakorlatilag sosem adtak ki magukról.  Theo 1 évvel az elrablása után mégiscsak  nyilvánosság elé lépett, amikor is felkereste a helyi bíróságot, hogy a kifizetett váltságdíjából adóvisszatérítést igényeljen. Elutasították.

Az Aldi Németországban fogalommá vált. Az igazi német cég mintaképe - logisztika,rend, takarékosság és hatékonyság.  Ezek a fő jellemzők, amik sikerre vitték őket. Emellett ők a diszkont élelmiszerbolt hálózat , mint kereskedelmi típus kitalálói.  Ők alkalmazták először a bevásárlókocsik érmés kiadását.  Felgyorsították a kasszáikat, úgy, hogy előtte minden termékük, minden oldalára tettek vonalkódot, így a pénztárosnak nem kellett azt forgatnia. Filozófiájuk volt, hogy minden termékből csak 2-3 félét szabad tartani, azt viszont nagyon jó minőségben és nagyon jó áron.  Volt, hogy Németországban csak egyféle joghurtot árultak és azt is csak egyféle ízben, mégis ők adták el abban az évben a legtöbb joghurtot. Több olyan termékük is volt, amit csak ők árultak és még így is 50% feletti  piaci részesedést értek el.

 A mi reklámunk az olcsó ár! – mondta Karl Albrecht  1953-ban. És ez maradt az egyetlen nyilvános megszólalása a cég története során. Theo 2010-ben elhunyt, jellemző, hogy a média napokkal később, már a temetés után szerzett róla tudomást.

Jack O'Neill története - Egy igazi amerikai álom.

A történet 1949-ben kezdődött,mikor Jack O’Neill 26 évesen San Franciscoba költözött . Dolgozott kereskedelmi halászként, árult építési anyagokat. Imádta az óceánt és a szörfözést, ezért minden alkalmat megragadott, hogy kedvtelésének hódolhasson és még az ebédidejében is szörfözni ment.

Jack O'Neill - a logóvá vált arc.

Mivel az év nagy részében az óceán hideg volt, így nemigen tudott fél óránál többet a vízben lenne. Erre próbált megoldást találni és az akkori szörfös praktikákkal élve, hol olajjal kente be magát, hol vastag pamut pulcsit húzott magára, de egyik megoldás sem működött. Kísérletező kedve odáig vitte, hogy hajlékony, puha műanyag habos anyaggal, egyfajta PVC –vel bélelte ki úszónadrágját. A dolog működni látszott, de elég nehéz volt az anyaggal dolgozni, így Jack tovább kutatott. Barátja, a vegyész Harry Hind hívta fel figyelmét az új anyagra a neoprénre, ami alkalmasnak látszott a feladatra. Ebből az anyagból készítette első szörfruháit, melyek értékesítéséhez egy boltot is nyitott 1952-ben.

A "Surf Shop" -  az első bolt.

Itt deszkákat, szörfkellékeket és saját gyártású,neoprénnel bélelt úszónadrágokat, mellényeket árult. A hely neve egyszerűen csak Surf Shop volt. Ez volt Kalifornia első szörf boltja. A legtöbben persze nem hittek benne és azt kérdezték tőle, hogy mit fog csinálni azután, amikor az összes szörfös a környéken ( amiből még nem volt sok ) vesz tőle egy ruhát? Jack azt mondta, hogy ezen majd ráér akkor gondolkozni és folytatta üzletét.

A ruhának hála, a szörfösök száma gyorsan emelkedett a környéken, hiszen már nem kellett dideregni a vízben, így az üzlet egyre jobban ment. Ezt látva Jack fogta a ruháit és ellátogatott Kalifornia minden nagyobb hajóvásárára, ahol kádakat helyezett ki, teletöltötte őket jéggel és beleültette mindhárom gyerekét egész napra. Persze mindegyik az apjuk által csinált ruhát viselte és a demonstráció megtette hatását. Minden látogató megértette az üzenetet: Az új ruha melegen tart! Jack tovább terjeszkedett dél felé és az egész főhadiszállását letelepítette Santa Cruz-ba. Itt jóval több szörfös volt és s szezon is sokkal tovább tartott. Eddigre már nem csak a neoprén ruhát csinálták, hanem szörfdeszkákat is, méghozzá ugyancsak műanyag habból. Éppen jókor, mert a 60-as években kitört a „szörfláz” és fiatalok ezrei akartak szörfözni. Hol máshol kezdhették volna, mint O’Neill szörfboltjaiban? A ruhák is tovább fejlődtek és a nagy bumm idejére már zipzárt tett a ruhákra, amitől még komfortosabbá vált viselésük. A ruha olyan praktikus volt, hogy újabb csoportok találták meg maguknak a szörfösökön kívül - hajósok, búvárok sőt még síelők is. Ez már akkora tömeget jelentett, hogy az üzlet folyamatosan, hatalmas sebességgel nőtt. Idővel már Jack mind a 6 gyereke is elkezdett benne aktívan dolgozni. 1971 –ben Jack O’Neill az egyik saját fejlesztésének áldozatává vált, szerencsére nem halálosan. Fia, Pat találta ki a szörfökre azt a „pórázt” , ami a szörfös bokájához köti a deszkát. Egy ilyen elszakadt póráz verte ki Jack bal szemét és kölcsönözte neki a hamisítatlan kalóz kinézetet. Olyan jellegzetes lett arca, hogy egy időre még stilizáltan a cég logója is ez lett.

1980-ra a cég igazi nemzetközi sportszergyártóvá vált, uralva a neoprén ruha piacot. 1985-ben Pat átvette az üzletet az apjától és Jack visszament a hobbijának élni. Szörfözött, hajózott és alapítványokat hozott létre és gyakran látni még ma is, amint 57-es kabrió Jaguárjával szörfözni indul. Jellemző rá, hogy a "Surf Shop" kifejezést ő használta elsőként boltnévként, védjegyeztette, de soha egy pert nem indított egyetlen üzlet ellen sem aki szintén így nevezte boltját.