"Ez nem egy valóságshow!" - üzente Obama Trumpnak. Valóban nem, ez a valóság. A valóság amit folyamatosan próbálnak manipulálni. Az elmúlt években szerintem Obama volt aki egy másfajta valóságban élt. Nem tudom, hogy jó elnök lenne-e Trump, de egy biztos, az üzlethez ért és természetesen nem hülye, mint ahogy a média mutatja. Igen, volt egy valóságshowja,bár én inkább csak shownak, műsornak nevezném. Tudniillik Trump nem egy villába költözött be, nem meztelen szigetlakók szerelmi életét próbálta igazgatni, hanem egy kieséses üzleti vetélkedőműsort csinált, ami szerintem az egyik legjobb és legtanulságosabb műsor volt, amit kereskedelmi tévé valaha készített. Ajánlom mindenkinek, aki nem látta, az egyik legjobb üzleti oktatóvideó!

Ja, és Trump egyik legfőbb üzenete, amit nagy nyilvánosság előtt is elmondott: vállalkozóként sok politikussal állt kapcsolatban, jól tudja, hogy mindegyik csak a markát tartja és hazudozik össze-vissza. Elnökként erre nem lesz kíváncsi.

Véletlen: ha beírjátok Trump nevét a Google-be, sokára találtok olyan képet, ami nem valami grimasz lenne, hanem egy normális portré.

 

 

 

 

arany_kereslet_alakul_s_egy_tt_1369126842.png_919x649

Az fenti diagramon látható a fizikai arany és a "papír"arany ( tőzsdén jegyzett arany alapú értékpapírok, ETF-ek stb ) keresletének különbsége. Az arany az elmúlt hónapokban nagy esésen van túl, de jól látható, hogy csak a pénzpiacokon jegyzett kereslet esett, a fizikai aranyat egyre többen vásárolják. Érdekes lesz az idei Q2 adata!

Forrás: Seekingalpha


Mike Jeffries az A&F CEO-ja, olyan kijelentéseivel hergeli a népet, hogy cége csak "cool" embereknek gyárt termékeket és túlsúlyos, rosszul kinéző embereket nem szeretne a boltjaiban látni. Ennek megfelelően már nem is gyártanak nagyméretű termékeket. Külön érdekesség, hogy Jeffries finoman fogalmazva sem felel meg az ő általa kívánatosnak tartott vásárló képének. Természetesen kijelentéseit nagy felháborodás követte és fiatalok egy csoportja a videóban látható módon próbálnak elégtételt venni a cégen. Nevezetesen használt ruha boltokban vesznek A&F márkájú termékeket és azt kiosztják a Los Angelesi hajléktalanok között! Ez lesz a szép cég image!

 

Karl és Theo Albrecht, az Aldi lánc alapítói  talán a legfurcsább milliárdosok a Földön. Nyilvánosság előtt nem szerepelnek, riportot nem adnak és még saját vállalatuk vezetőivel is csak nagyon limitáltan érintkeznek.  Még az internet is csak néhány képet ad ki róluk., holott ők Németország leggazdagabb emberei  és mindketten a világ 10 leggazdagabbja között vannak! Persze nem véletlen ez a titokzatosság, egy emberrablás maradandó nyomott hagyott az Albrechtekben és cégükben.

Albrecht_Filiale_1958.png

A történetük 1913-ra nyúlik vissza, amikor édesanyjuk egy kis szatócs boltot nyitott Essen külvárosában. Apjuk bányászként dolgozott majd később kitanulta a pék szakmát. Karl Albrecht 1920-ban született, Theo Albrecht 1922-ben.Theo anyja boltjában helyezkedett el segédként, míg bátyja a város egyik delikát üzletében dolgozott. Idővel, Karl átvette a boltot, ahol dolgozott és ami már ekkor úgy hirdette magát, hogy „ a legolcsóbb élelemforrás”. Miután szerencsésen túlélték a világháborút és a csodával határos módon üzleteik is épen átvészelték azt, a testvérek átvették anyjuk üzletét, majd hamarosan még egy üzletet a közelben, míg 4 év alatt sikerült 13 boltot üzemeltetniük a Ruhr vidéken. A sikert egy egyszerű ötlet alapozta meg, az akkoriban szokásos maximum 3%-os kedvezményt már a pénztárnál visszaadták. Ezt a konkurensek később, postai úton küldték vissza a vásárlóknak. ( Amúgy hasonló, visszautalós rendszer még ma is működik pl. az USA-ban igen nagy számban. )

Azért az Albrecht testvérek sokban különböztek a korábban bemutatott Dasslerektől. Az ő, úgynevezett  „testvérháborújuk” 1960 –ban következett be, mikor összevesztek azon, hogy lehessen-e cigarettát kapni az üzleteikben vagy sem. Hogy ez valós összeveszés volt-e vagy sem nem lehet tudni, hiszen már ekkor sem igazán kedvelték a rivaldafényt.  Az viszont tény, hogy ekkor kétfelé osztották a céget, Karl Aldi Süd, Theo pedig Aldi Nord néven vitte tovább a cégét. A két cég teljesen függetlenné vált egymástól, de biztos ami biztos egy koordináló menedzsmentet ültettek a két cég fölé, ami a közös ügyeket vitte.  További tény, hogy az Aldi Nord később valóban nem árult cigarettát. Eddig egyébként Albrecht Discount néven futottak, az Aldi rövidítés is ekkor született, egyből mindkét cégnél.  Szóval összevesztek vagy sem , nagyon tudatosan építették a cégüket és közös érdekeiket erősen védték.

155px-Aldi-Nord_Logo.svg.png

1971-ben jött egy maghatározó momentum életükben, amikor is Theot ( lenti képen )elrabolták és 17 napig fogva tartották.  A család állítólag 2 millió német márkát fizetett ki váltságdíjként.  

images (1).jpg

Bár eddig sem kedvelték különösebben a nyilvánosságot,  Theo kiszabadulása után elkezdődött legendássá vált titokzatosságuk és visszavonultságuk. Szinte eltűntek a világból és csak néhány vezetőségi taggal tartották a kapcsolatot. Sajtóanyagot, nyilatkozatot, fotót gyakorlatilag sosem adtak ki magukról.  Theo 1 évvel az elrablása után mégiscsak  nyilvánosság elé lépett, amikor is felkereste a helyi bíróságot, hogy a kifizetett váltságdíjából adóvisszatérítést igényeljen. Elutasították.

Az Aldi Németországban fogalommá vált. Az igazi német cég mintaképe - logisztika,rend, takarékosság és hatékonyság.  Ezek a fő jellemzők, amik sikerre vitték őket. Emellett ők a diszkont élelmiszerbolt hálózat , mint kereskedelmi típus kitalálói.  Ők alkalmazták először a bevásárlókocsik érmés kiadását.  Felgyorsították a kasszáikat, úgy, hogy előtte minden termékük, minden oldalára tettek vonalkódot, így a pénztárosnak nem kellett azt forgatnia. Filozófiájuk volt, hogy minden termékből csak 2-3 félét szabad tartani, azt viszont nagyon jó minőségben és nagyon jó áron.  Volt, hogy Németországban csak egyféle joghurtot árultak és azt is csak egyféle ízben, mégis ők adták el abban az évben a legtöbb joghurtot. Több olyan termékük is volt, amit csak ők árultak és még így is 50% feletti  piaci részesedést értek el.

 A mi reklámunk az olcsó ár! – mondta Karl Albrecht  1953-ban. És ez maradt az egyetlen nyilvános megszólalása a cég története során. Theo 2010-ben elhunyt, jellemző, hogy a média napokkal később, már a temetés után szerzett róla tudomást.

karl-und-theo-albrecht.jpg

Jack O'Neill története - Egy igazi amerikai álom.

A történet 1949-ben kezdődött,mikor Jack O’Neill 26 évesen San Franciscoba költözött . Dolgozott kereskedelmi halászként, árult építési anyagokat. Imádta az óceánt és a szörfözést, ezért minden alkalmat megragadott, hogy kedvtelésének hódolhasson és még az ebédidejében is szörfözni ment.

540375_478404135504417_1191126750_n.jpg

Jack O'Neill - a logóvá vált arc.

Mivel az év nagy részében az óceán hideg volt, így nemigen tudott fél óránál többet a vízben lenne. Erre próbált megoldást találni és az akkori szörfös praktikákkal élve, hol olajjal kente be magát, hol vastag pamut pulcsit húzott magára, de egyik megoldás sem működött. Kísérletező kedve odáig vitte, hogy hajlékony, puha műanyag habos anyaggal, egyfajta PVC –vel bélelte ki úszónadrágját. A dolog működni látszott, de elég nehéz volt az anyaggal dolgozni, így Jack tovább kutatott. Barátja, a vegyész Harry Hind hívta fel figyelmét az új anyagra a neoprénre, ami alkalmasnak látszott a feladatra. Ebből az anyagból készítette első szörfruháit, melyek értékesítéséhez egy boltot is nyitott 1952-ben.

405310_478423338835830_1407298240_n.jpg

A "Surf Shop" -  az első bolt.

Itt deszkákat, szörfkellékeket és saját gyártású,neoprénnel bélelt úszónadrágokat, mellényeket árult. A hely neve egyszerűen csak Surf Shop volt. Ez volt Kalifornia első szörf boltja. A legtöbben persze nem hittek benne és azt kérdezték tőle, hogy mit fog csinálni azután, amikor az összes szörfös a környéken ( amiből még nem volt sok ) vesz tőle egy ruhát? Jack azt mondta, hogy ezen majd ráér akkor gondolkozni és folytatta üzletét.

A ruhának hála, a szörfösök száma gyorsan emelkedett a környéken, hiszen már nem kellett dideregni a vízben, így az üzlet egyre jobban ment. Ezt látva Jack fogta a ruháit és ellátogatott Kalifornia minden nagyobb hajóvásárára, ahol kádakat helyezett ki, teletöltötte őket jéggel és beleültette mindhárom gyerekét egész napra. Persze mindegyik az apjuk által csinált ruhát viselte és a demonstráció megtette hatását. Minden látogató megértette az üzenetet: Az új ruha melegen tart! Jack tovább terjeszkedett dél felé és az egész főhadiszállását letelepítette Santa Cruz-ba. Itt jóval több szörfös volt és s szezon is sokkal tovább tartott. Eddigre már nem csak a neoprén ruhát csinálták, hanem szörfdeszkákat is, méghozzá ugyancsak műanyag habból. Éppen jókor, mert a 60-as években kitört a „szörfláz” és fiatalok ezrei akartak szörfözni. Hol máshol kezdhették volna, mint O’Neill szörfboltjaiban? A ruhák is tovább fejlődtek és a nagy bumm idejére már zipzárt tett a ruhákra, amitől még komfortosabbá vált viselésük. A ruha olyan praktikus volt, hogy újabb csoportok találták meg maguknak a szörfösökön kívül - hajósok, búvárok sőt még síelők is. Ez már akkora tömeget jelentett, hogy az üzlet folyamatosan, hatalmas sebességgel nőtt. Idővel már Jack mind a 6 gyereke is elkezdett benne aktívan dolgozni. 1971 –ben Jack O’Neill az egyik saját fejlesztésének áldozatává vált, szerencsére nem halálosan. Fia, Pat találta ki a szörfökre azt a „pórázt” , ami a szörfös bokájához köti a deszkát. Egy ilyen elszakadt póráz verte ki Jack bal szemét és kölcsönözte neki a hamisítatlan kalóz kinézetet. Olyan jellegzetes lett arca, hogy egy időre még stilizáltan a cég logója is ez lett.

488367_478444395500391_1331098982_n.jpg

1980-ra a cég igazi nemzetközi sportszergyártóvá vált, uralva a neoprén ruha piacot. 1985-ben Pat átvette az üzletet az apjától és Jack visszament a hobbijának élni. Szörfözött, hajózott és alapítványokat hozott létre és gyakran látni még ma is, amint 57-es kabrió Jaguárjával szörfözni indul. Jellemző rá, hogy a "Surf Shop" kifejezést ő használta elsőként boltnévként, védjegyeztette, de soha egy pert nem indított egyetlen üzlet ellen sem aki szintén így nevezte boltját.  

376229_478444305500400_609940577_n.jpg

kimdzsong_masolata_1347954923.jpg_1120x689

ÜZLETI TESTVÉRHÁBORÚK – 1. rész       

ADIDAS és PUMA – A DASSLER FIVÉREK

 Puma vs Adidas.jpg

A fivérek, Adolf és Rudolf Dassler, 1920-ban,a bajor Herzogenaurach-ban  indították útjára  vállalkozásukat, mely néhány évtized alatt 2 világcéggé nőtte ki magát. Az I. világháború után a két sportszerető testvér, az anyjuk mosókonyhájában kezdett készíteni, könnyű, kimondottan sportoláshoz tervezett vászoncipőket, sőt már a kezdetekkor kínáltak  szöges cipőket is az atlétáknak. Gebrüder Dassler Schuhfabrik néven kezdte meg a cég a működését, mely hamar felvirágzott.

Persze gondok akadtak bőven, akkoriban az áramellátás még sokszor akadozott és a megrendelések határideje szorította a fivéreket. A folyamatos termelés biztosítása érdekében az áramszünetek ideje alatt egy bicikli segítségével, pedálozva fejlesztettek áramot.

Már az 1928-as  Amsterdami Olimpián több atléta is az ő cipőiket viselte. 1930-ra már több mint 30 féle sportcipőt árusítottak és alkalmazottaik száma elérte a százat. Az üzlet egyéb területein is jó ötleteik voltak. Hamar felismerték a marketing és PR jelentőségét és rájöttek, hogy a sportsikerek hatalmas lökést adhatnak üzletüknek. Mikor az amerikai csodafutó, Jesse Owens megérkezett az 1936-os Berlini Olimpiára, Adolf Dassler, aki maga is atléta volt korábban,  beült a kocsijába és megkereste Owenst az olimpiai faluban. Több féle cipőt vitt neki, speciális szögekkel és rábeszélte Owenst, hogy próbálja ki őket a jobb eredmények érdekében. Owens 4 olimpiai aranyérmet szerzett Dassler cipőben. Ez nem kerülte el a világ figyelmét és az eladások robbantak egy nagyot. A második Világháború kezdetéig évente több mint 200.000 pár cipőt adtak el.

A háború alatt nagyon megromlott a két testvér viszonya. Az ellentéteket tovább mélyítette, hogy feleségeik szintén ki nem állhatták egymást. Bár mindketten a náci párt tagjai voltak, politikai nézeteik mégis nagyon távol álltak egymástól, mely a háború előre haladtával végérvényesen egymás ellen fordította őket. A végső csepp a pohárban több családi forrás szerint is az volt, amikor egy bombázás során Adi és családja lement egy  óvóhelyre, melyben már ott volt Rudi és családja is. Adi az ajtón belépve felkiáltott „ Ezek a szemetek már megint itt vannak!”.  Állítólag ő a szövetséges bombázókról beszélt, Rudi viszont úgy gondolta, hogy róla és családjáról.

1948-ban  végül elérkezett a szakítás és a korábbi üzleti érdekeik ellenére kettéosztották a céget. A cég kettéosztása gyakorlatilag a várost, Herzogenaurach-ot is kettészakította, mivel mindkét testvér ott folytatta működését és teszi azt a mai napig. Adolf a beceneve ( Adi ) és a családneve rövidítéséből alkotott márkanevet – ADIDAS, Rudolf szintén a kereszt és családnevéből alkotva először a RUDA nevet használta, majd később ezt változtatta a hasonló hangzású PUMA-ra.  Városukban a két cég dolgozói a mai napig elkülönülve élnek, más kocsmába járnak, más játszótérre viszik gyerekeiket, sőt a városnak két focicsapata van,  az egyik Adidas-ban a másik Puma-ban játszik.

Innentől kezdve a két testvér és a két cég folyamatos harcot viselt egymás ellen a sportszer piacon. Egymás után gyűjtöttek be maguknak sztársportolókat, sokszor „véres” küzdelmek árán.

1960-as Római Olimpián Armin Hary nyerte a 100m-es síkfutást. Rudolf Dasslerrel megegyezett, hogy Puma cipőben fog versenyezni. Úgy látszik, abban nem egyeztek meg, hogy abban is fog dobogóra állni, és ki tudja miért, oda már Adidas-ban állt. Anno ez nagy botrány volt és egyben további tűz a két cég közti harcban.

kepek.jpg

 

Johan Cruyff a Puma szponzorált játékosa volt, Puma cipőben is játszott. A holland csapat azonban a 74-es és a 78-as világbajnokságon is Adidas mezben lépett pályára. Cruyff úgy oldotta meg az ellentmondást, hogy a mezén lévő három csíkból egyet letépett. Így a fotókon nem lehetett felismerni, hogy Adidas mez volt rajta.

cruyff1.gif

süti beállítások módosítása