Jack O'Neill története - Egy igazi amerikai álom.

A történet 1949-ben kezdődött,mikor Jack O’Neill 26 évesen San Franciscoba költözött . Dolgozott kereskedelmi halászként, árult építési anyagokat. Imádta az óceánt és a szörfözést, ezért minden alkalmat megragadott, hogy kedvtelésének hódolhasson és még az ebédidejében is szörfözni ment.

Jack O'Neill - a logóvá vált arc.

Mivel az év nagy részében az óceán hideg volt, így nemigen tudott fél óránál többet a vízben lenne. Erre próbált megoldást találni és az akkori szörfös praktikákkal élve, hol olajjal kente be magát, hol vastag pamut pulcsit húzott magára, de egyik megoldás sem működött. Kísérletező kedve odáig vitte, hogy hajlékony, puha műanyag habos anyaggal, egyfajta PVC –vel bélelte ki úszónadrágját. A dolog működni látszott, de elég nehéz volt az anyaggal dolgozni, így Jack tovább kutatott. Barátja, a vegyész Harry Hind hívta fel figyelmét az új anyagra a neoprénre, ami alkalmasnak látszott a feladatra. Ebből az anyagból készítette első szörfruháit, melyek értékesítéséhez egy boltot is nyitott 1952-ben.

A "Surf Shop" -  az első bolt.

Itt deszkákat, szörfkellékeket és saját gyártású,neoprénnel bélelt úszónadrágokat, mellényeket árult. A hely neve egyszerűen csak Surf Shop volt. Ez volt Kalifornia első szörf boltja. A legtöbben persze nem hittek benne és azt kérdezték tőle, hogy mit fog csinálni azután, amikor az összes szörfös a környéken ( amiből még nem volt sok ) vesz tőle egy ruhát? Jack azt mondta, hogy ezen majd ráér akkor gondolkozni és folytatta üzletét.

A ruhának hála, a szörfösök száma gyorsan emelkedett a környéken, hiszen már nem kellett dideregni a vízben, így az üzlet egyre jobban ment. Ezt látva Jack fogta a ruháit és ellátogatott Kalifornia minden nagyobb hajóvásárára, ahol kádakat helyezett ki, teletöltötte őket jéggel és beleültette mindhárom gyerekét egész napra. Persze mindegyik az apjuk által csinált ruhát viselte és a demonstráció megtette hatását. Minden látogató megértette az üzenetet: Az új ruha melegen tart! Jack tovább terjeszkedett dél felé és az egész főhadiszállását letelepítette Santa Cruz-ba. Itt jóval több szörfös volt és s szezon is sokkal tovább tartott. Eddigre már nem csak a neoprén ruhát csinálták, hanem szörfdeszkákat is, méghozzá ugyancsak műanyag habból. Éppen jókor, mert a 60-as években kitört a „szörfláz” és fiatalok ezrei akartak szörfözni. Hol máshol kezdhették volna, mint O’Neill szörfboltjaiban? A ruhák is tovább fejlődtek és a nagy bumm idejére már zipzárt tett a ruhákra, amitől még komfortosabbá vált viselésük. A ruha olyan praktikus volt, hogy újabb csoportok találták meg maguknak a szörfösökön kívül - hajósok, búvárok sőt még síelők is. Ez már akkora tömeget jelentett, hogy az üzlet folyamatosan, hatalmas sebességgel nőtt. Idővel már Jack mind a 6 gyereke is elkezdett benne aktívan dolgozni. 1971 –ben Jack O’Neill az egyik saját fejlesztésének áldozatává vált, szerencsére nem halálosan. Fia, Pat találta ki a szörfökre azt a „pórázt” , ami a szörfös bokájához köti a deszkát. Egy ilyen elszakadt póráz verte ki Jack bal szemét és kölcsönözte neki a hamisítatlan kalóz kinézetet. Olyan jellegzetes lett arca, hogy egy időre még stilizáltan a cég logója is ez lett.

1980-ra a cég igazi nemzetközi sportszergyártóvá vált, uralva a neoprén ruha piacot. 1985-ben Pat átvette az üzletet az apjától és Jack visszament a hobbijának élni. Szörfözött, hajózott és alapítványokat hozott létre és gyakran látni még ma is, amint 57-es kabrió Jaguárjával szörfözni indul. Jellemző rá, hogy a "Surf Shop" kifejezést ő használta elsőként boltnévként, védjegyeztette, de soha egy pert nem indított egyetlen üzlet ellen sem aki szintén így nevezte boltját.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.