Karl és Theo Albrecht, az Aldi lánc alapítói  talán a legfurcsább milliárdosok a Földön. Nyilvánosság előtt nem szerepelnek, riportot nem adnak és még saját vállalatuk vezetőivel is csak nagyon limitáltan érintkeznek.  Még az internet is csak néhány képet ad ki róluk., holott ők Németország leggazdagabb emberei  és mindketten a világ 10 leggazdagabbja között vannak! Persze nem véletlen ez a titokzatosság, egy emberrablás maradandó nyomott hagyott az Albrechtekben és cégükben.

A történetük 1913-ra nyúlik vissza, amikor édesanyjuk egy kis szatócs boltot nyitott Essen külvárosában. Apjuk bányászként dolgozott majd később kitanulta a pék szakmát. Karl Albrecht 1920-ban született, Theo Albrecht 1922-ben.Theo anyja boltjában helyezkedett el segédként, míg bátyja a város egyik delikát üzletében dolgozott. Idővel, Karl átvette a boltot, ahol dolgozott és ami már ekkor úgy hirdette magát, hogy „ a legolcsóbb élelemforrás”. Miután szerencsésen túlélték a világháborút és a csodával határos módon üzleteik is épen átvészelték azt, a testvérek átvették anyjuk üzletét, majd hamarosan még egy üzletet a közelben, míg 4 év alatt sikerült 13 boltot üzemeltetniük a Ruhr vidéken. A sikert egy egyszerű ötlet alapozta meg, az akkoriban szokásos maximum 3%-os kedvezményt már a pénztárnál visszaadták. Ezt a konkurensek később, postai úton küldték vissza a vásárlóknak. ( Amúgy hasonló, visszautalós rendszer még ma is működik pl. az USA-ban igen nagy számban. )

Azért az Albrecht testvérek sokban különböztek a korábban bemutatott Dasslerektől. Az ő, úgynevezett  „testvérháborújuk” 1960 –ban következett be, mikor összevesztek azon, hogy lehessen-e cigarettát kapni az üzleteikben vagy sem. Hogy ez valós összeveszés volt-e vagy sem nem lehet tudni, hiszen már ekkor sem igazán kedvelték a rivaldafényt.  Az viszont tény, hogy ekkor kétfelé osztották a céget, Karl Aldi Süd, Theo pedig Aldi Nord néven vitte tovább a cégét. A két cég teljesen függetlenné vált egymástól, de biztos ami biztos egy koordináló menedzsmentet ültettek a két cég fölé, ami a közös ügyeket vitte.  További tény, hogy az Aldi Nord később valóban nem árult cigarettát. Eddig egyébként Albrecht Discount néven futottak, az Aldi rövidítés is ekkor született, egyből mindkét cégnél.  Szóval összevesztek vagy sem , nagyon tudatosan építették a cégüket és közös érdekeiket erősen védték.

1971-ben jött egy maghatározó momentum életükben, amikor is Theot ( lenti képen )elrabolták és 17 napig fogva tartották.  A család állítólag 2 millió német márkát fizetett ki váltságdíjként.  

Bár eddig sem kedvelték különösebben a nyilvánosságot,  Theo kiszabadulása után elkezdődött legendássá vált titokzatosságuk és visszavonultságuk. Szinte eltűntek a világból és csak néhány vezetőségi taggal tartották a kapcsolatot. Sajtóanyagot, nyilatkozatot, fotót gyakorlatilag sosem adtak ki magukról.  Theo 1 évvel az elrablása után mégiscsak  nyilvánosság elé lépett, amikor is felkereste a helyi bíróságot, hogy a kifizetett váltságdíjából adóvisszatérítést igényeljen. Elutasították.

Az Aldi Németországban fogalommá vált. Az igazi német cég mintaképe - logisztika,rend, takarékosság és hatékonyság.  Ezek a fő jellemzők, amik sikerre vitték őket. Emellett ők a diszkont élelmiszerbolt hálózat , mint kereskedelmi típus kitalálói.  Ők alkalmazták először a bevásárlókocsik érmés kiadását.  Felgyorsították a kasszáikat, úgy, hogy előtte minden termékük, minden oldalára tettek vonalkódot, így a pénztárosnak nem kellett azt forgatnia. Filozófiájuk volt, hogy minden termékből csak 2-3 félét szabad tartani, azt viszont nagyon jó minőségben és nagyon jó áron.  Volt, hogy Németországban csak egyféle joghurtot árultak és azt is csak egyféle ízben, mégis ők adták el abban az évben a legtöbb joghurtot. Több olyan termékük is volt, amit csak ők árultak és még így is 50% feletti  piaci részesedést értek el.

 A mi reklámunk az olcsó ár! – mondta Karl Albrecht  1953-ban. És ez maradt az egyetlen nyilvános megszólalása a cég története során. Theo 2010-ben elhunyt, jellemző, hogy a média napokkal később, már a temetés után szerzett róla tudomást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.