ÜZLETI TESTVÉRHÁBORÚK – 1. rész       

ADIDAS és PUMA – A DASSLER FIVÉREK

A fivérek, Adolf és Rudolf Dassler, 1920-ban,a bajor Herzogenaurach-ban  indították útjára  vállalkozásukat, mely néhány évtized alatt 2 világcéggé nőtte ki magát. Az I. világháború után a két sportszerető testvér, az anyjuk mosókonyhájában kezdett készíteni, könnyű, kimondottan sportoláshoz tervezett vászoncipőket, sőt már a kezdetekkor kínáltak  szöges cipőket is az atlétáknak. Gebrüder Dassler Schuhfabrik néven kezdte meg a cég a működését, mely hamar felvirágzott.

Persze gondok akadtak bőven, akkoriban az áramellátás még sokszor akadozott és a megrendelések határideje szorította a fivéreket. A folyamatos termelés biztosítása érdekében az áramszünetek ideje alatt egy bicikli segítségével, pedálozva fejlesztettek áramot.

Már az 1928-as  Amsterdami Olimpián több atléta is az ő cipőiket viselte. 1930-ra már több mint 30 féle sportcipőt árusítottak és alkalmazottaik száma elérte a százat. Az üzlet egyéb területein is jó ötleteik voltak. Hamar felismerték a marketing és PR jelentőségét és rájöttek, hogy a sportsikerek hatalmas lökést adhatnak üzletüknek. Mikor az amerikai csodafutó, Jesse Owens megérkezett az 1936-os Berlini Olimpiára, Adolf Dassler, aki maga is atléta volt korábban,  beült a kocsijába és megkereste Owenst az olimpiai faluban. Több féle cipőt vitt neki, speciális szögekkel és rábeszélte Owenst, hogy próbálja ki őket a jobb eredmények érdekében. Owens 4 olimpiai aranyérmet szerzett Dassler cipőben. Ez nem kerülte el a világ figyelmét és az eladások robbantak egy nagyot. A második Világháború kezdetéig évente több mint 200.000 pár cipőt adtak el.

A háború alatt nagyon megromlott a két testvér viszonya. Az ellentéteket tovább mélyítette, hogy feleségeik szintén ki nem állhatták egymást. Bár mindketten a náci párt tagjai voltak, politikai nézeteik mégis nagyon távol álltak egymástól, mely a háború előre haladtával végérvényesen egymás ellen fordította őket. A végső csepp a pohárban több családi forrás szerint is az volt, amikor egy bombázás során Adi és családja lement egy  óvóhelyre, melyben már ott volt Rudi és családja is. Adi az ajtón belépve felkiáltott „ Ezek a szemetek már megint itt vannak!”.  Állítólag ő a szövetséges bombázókról beszélt, Rudi viszont úgy gondolta, hogy róla és családjáról.

1948-ban  végül elérkezett a szakítás és a korábbi üzleti érdekeik ellenére kettéosztották a céget. A cég kettéosztása gyakorlatilag a várost, Herzogenaurach-ot is kettészakította, mivel mindkét testvér ott folytatta működését és teszi azt a mai napig. Adolf a beceneve ( Adi ) és a családneve rövidítéséből alkotott márkanevet – ADIDAS, Rudolf szintén a kereszt és családnevéből alkotva először a RUDA nevet használta, majd később ezt változtatta a hasonló hangzású PUMA-ra.  Városukban a két cég dolgozói a mai napig elkülönülve élnek, más kocsmába járnak, más játszótérre viszik gyerekeiket, sőt a városnak két focicsapata van,  az egyik Adidas-ban a másik Puma-ban játszik.

Innentől kezdve a két testvér és a két cég folyamatos harcot viselt egymás ellen a sportszer piacon. Egymás után gyűjtöttek be maguknak sztársportolókat, sokszor „véres” küzdelmek árán.

1960-as Római Olimpián Armin Hary nyerte a 100m-es síkfutást. Rudolf Dasslerrel megegyezett, hogy Puma cipőben fog versenyezni. Úgy látszik, abban nem egyeztek meg, hogy abban is fog dobogóra állni, és ki tudja miért, oda már Adidas-ban állt. Anno ez nagy botrány volt és egyben további tűz a két cég közti harcban.

Johan Cruyff a Puma szponzorált játékosa volt, Puma cipőben is játszott. A holland csapat azonban a 74-es és a 78-as világbajnokságon is Adidas mezben lépett pályára. Cruyff úgy oldotta meg az ellentmondást, hogy a mezén lévő három csíkból egyet letépett. Így a fotókon nem lehetett felismerni, hogy Adidas mez volt rajta.